Ha ez a történet nem velem esik meg, el sem hiszem… Sajnos mint kiderült nem én vagyok az egyetlen aki ebbe belefutott, de ami biztos, hogy korán kell ahhoz felkelni, hogy valaki átverjen. Kérlek meséljétek el a barátaitoknak, ismerősöknek, hogy ne járjanak pórul mint sokan mások.
Az egész február vége felé kezdődött. Böngésztem az interneten és tetszett egy kép. A felület átirányított egy olyan közösségi felületre, amely képmegosztó és így nagyjából szerintem tudjátok is melyikre gondolok. Ahhoz, hogy lássam a képet amit akartam, regisztrálnom kellett. Megtettem és gondoltam, majd valamelyik nap letörlöm, nagyon úgysincs rá szükségem. De mire eljutottam ehhez a ponthoz, jó pár ismerősöm bejelölt és akkor már úgy voltam vele, akkor maradjon a profilom, mi bajom lehet. Sorra jelöltek be ismeretlenek és ismerősök, úgyhogy kértem egy kis segítséget egy ezen a felületen jártasabb baráttól és beállítottuk amit be kellett. De addigra mint említettem lett pár ismeretlen ismerős is. Majd észrevettem, hogy van egy üzenetem. Hohóóó, hogy itt olyan is van. Megnéztem és egy katona írt, akit mostantól nevezzünk Mr.Smith-nek az egyszerűség kedvéért.
Tehát üzenet Mr.Smith-től, angolul és nem is volt tolakodó. Gondoltam csiszolom kicsit az angol tudásom, rég használtam, szóval csak előnyömre válhat ha beszélgetünk. Válaszoltam, reagált, aztán hozzám illő stílusban megkérdeztem, hogy ugyan miért írt rám? Mit akar? Nincs fent csücsörítős szelfim se bikinis se semmi olyan ami indokot adott volna neki az ismerkedésre. Aztán jött a duma… a mosolyod fogott meg és nem hagyhattam szó nélkül. 😀 Jó a szöveged srác, bár kicsit közhelyes… no de legyen. Elkezdtünk beszélgetni. A szokásos ismerkedő szövegek, ki mit szeret: Kaja, zene, hobby, mit dolgozol miért ezt dolgozod stb. Persze mindezt esténként abban az 1-2 órában amikor vége lett a napomnak.
Az alap sztorija az volt, hogy ő egy misszionárius katona aki Afganisztánban, Kabulban állomásozik. Van egy 10 éves fia, aki Amerikában él.
Némi üzenet váltás és a baj a 4. napon kezdődött.
Túl kedves volt, túl szépeket mondott és túlságosan passzoltunk egymáshoz. Aztán nagyjából szerelmet vallott… oooóóóóó, kösziköszi, szerintem is jó fej vagyok meg elbűvölő, de nem ennyire, nem az interneten és nem úgy, hogy még soha nem láttál barátom. Tehát itt jött el az a pont amikor az a sanda gyanúm lett, hogy ez valami csalás és a java még hátra van. Így is volt.
Elkezdett mesélni a kisfiáról. Na már maga a sztori is gyanús volt… miszerint tíz éves, bentlakásos iskolában lakik és azt mondta az apjának, találjon egy feleséget aki az anyjaként szereti majd, ja, mert özvegy az úr… szóval az anyjaként szereti a gyereket és ő is tiszta szívből szeretni fogja az új anyját. Hűűűű….Na két dolog jutott az eszembe csípőből.
1. Szerezzen egy jó feleséget/ mi ez a húspiac? Vagy rendelek a netről?
2. Nem is látta a kisfiú a leendő anyukáját de már tudja, hogy egy tündéri elbűvölő gyerek lesz aki sok sok szeretet fog adni. Nos szerintem egy nagyon kedves gondolat, de kicsit ez is mesebeli.
Mr. Smith a következő 2 napban bombázott képekkel, szép szavakkal és nyálas szövegekkel. De tényleg… nem vallom magam romantikus alkatnak, azonban szeretem a bókokat mint minden nő, na de ez már túl sok volt nekem. Az események nem is apadtak, inkább felpörögtek.
Emberünk egy reggel azzal a szöveggel állt elő, hogy a fia aggasztó üzenetet küldött neki. Milyen meglepő. Az aggasztó üzenet arról szólt, hogy szegény fiúnak elfogyott az ennivalója a suliba és éhezik és kell a taníttatásra is pénz. Na itt majdnem hanyatt estem. Persze egyből fel is háborodtam és elküldtem melegebb éghajlatra, hogy ne nézzen hülyének se pénztárcának. Persze kitartott a sztorija mellett és 2 napig mondta, hogy váltsak e-mailt a gyerekkel és vigasztaljam meg mert rá haragszik, mármint az apjára mert nem tud segíteni. Ennek az oka pedig, hogy háborús övezetben van és nincs lehetősége utalni.
Nah ezt el ne higyjétek. Az amerikai hadseregnek olyan szolgáltatásai vannak még a legnagyobb pusztában is ha ott állomásoznak, hogy nekem sose lesz olyan technikám otthon 😀
Kezdett érdekelni a dolog, rendben, legyen levél a gyerekkel. Mr. Smith megadott egy e-mail címet, egy gmailt, amit mint tudjuk nagyjából 2 és fél perc alatt készít el az ember. A levél nem egy tíz éves gyerektől jött, de az írója azt gondolta, hogy azért mert írásjelek nélkül mindent egybe ír, majd hihető lesz. Pedig nem. És valahol ebben a magasságban elkezdett emberünk hibát hibára halmozni…
Az első hiba egy kép volt. Nyilván kértem én is képeket hátha valahol valami kiderül és ez így is volt. Általában azt mondta, hogy nagyon szigorú a tábor és nem tud képeket készíteni, de akkor, azon a napon, pont jó pillanat volt és kaptam egy képet. Nagyon tök jó, nagyon testhezálló búvárruhás, gondolom valami vízi kiképzés akart lenni a sztoriban, egy baj volt vele… hogy Kabulban nincs víz.. de még egy árvak…va tó sem, pláne nem olyan ahol vízi kiképzést lehet tartani. Tehát emberünk nagyon ostoba…
Aztán erőszakosan nap mint nap elkezdett nyaggatni a pénzzel. Hiába mondtam, hogy nem, akkor is. Jött a hülye dumával, hogy hát mi egy család vagyunk és éhezik a fiúnk… 😀 Hogyanmondodtessék? A fiam? A családunk? Azigen…
Aztán kaptam még 2 levelet az állítólagos gyerektől ahol már agresszívan követelőzve kérte a pénzt és a legfőbb hiba amit elkövetett, hogy a megszólítás az volt: Anyu. Nagyjából nem kaptam gyújtást. Persze lehetne ez egy kedves gesztus, de azt gondolom már ti is tudjátok, hogy itt csúnya csalásról beszélünk ahol pénzt akarnak kicsalni gátlástalanul. Mr. Smith elég türelmetlen volt és eljátszotta az összes kártyáját igen rövid idő alatt.
A második hibát ott követte el, hogy ezen a héten amikor ezek zajlottak, pénteken a barátnőmmel találkoztam és az esti üzengetésnél jeleztem, hogy ez nem az a nap, a barátnőmnél vagyok, nem tudunk beszélni. A válasza az volt, hogy ne mondjam el ami közöttünk alakult, mert a barátok rosszak és gonoszak és nem értik meg. Aztán azon az estén annyi szívecskét, puszi ikon és “ájlávjút” kaptam, hogy azt hittem a telóm dob egy errort tőle.
A harmadik hibát közvetlenül a pénteki után lőtte el, amikor is én délelőtt szépségszalonban voltam, ahol a kezeim foglaltak voltak mert épp a körmeimet festették. Na Mr. Smith bombázott is ezalatt üzikkel de a telómat azért némileg megviselte az esti romantikus roham és lemerült. Hazaértem, feltettem töltőre és nézem, e-mail érkezett, 11:45kor magyar idő szerint. A “kölyök” írta. Itt már érzelmi zsarolást is alkalmazott, idézem ” ő nem fontos se az anyjának se az apjának és cserben hagyjuk pedig ő éhezik” . Nos akárhogy is matekozom, Amerikában ahol az állítólagos gyerek lakott, hajnali fél6 magasságában járhatott az idő. Ismer bárki olyan 10 éves gyereket aki hajnali fél 6 kor fent van szombaton? Mert én nem…
Na és itt már nagyon elegem lett. Közben párhuzamban azért történt ez az, például, hogy a barátnőm akinél voltam este szintén kétkedve fogadta ezt a lamour csodát és mondtam neki, hogy kb 3 hete olvastam ezekről a csalásokról egy cikket. Ő meg is kereste nekem szombat délelőttre, mire hazaértem és Mr. Smith pontosan azokat csinálta amik ott le voltak írva. Volt egy plusz link, ahol ki vannak téve katonák fényképei, akik személyazonosságával visszaéltek. Oké, nagyon morcos lettem telefont ragadtam és megírtam Mr. Smithnek a következőt: Igen, el voltam foglalva délelőtt és nemhogy nem tudok küldeni a gyereknek pénzt, baj van, összetört a kocsim, nekem is kell pénz…
Nem hazudtam, ez igaz és megtörtént, csak 3 hónappal ezelőtt… Na erre ember júúj meg jaaaaj, szegény szerelmem és ráadásul a “fiúnktól” is aggasztó hírt kapott… és küldjek képet a baleseti helyszínről. Na az nincs. Nagyon sírtam, eszembe se jutott. És zárójelben megjegyzem, kétszer történt velem autóbaleset de tényleg nem jutott soha eszembe, hogy fényképezgessek. Na erre ő felháborodott, hogy én hazudok és a fiúnk ellen fordulok 😀 Óóóóó, na ezt kikérem magamnak 😀 akkor van kép. Google a jó barátom és már kapott is egy képet egy törött autóról. Nekiállt kötekedni, hogy ez nem úgy néz ki mintha most történt volna. Na és megint nyomta, hogy én hazudok és nem akarok segíteni a fiúnak stb. Amire kikeltem magamból, hogy ne egy olyan ember nevezzen hazugnak aki soha nem nézett a szemembe, ámít, szépít, hazudik és pénzt akar kicsalni.
Tiltakozott, hogy ez nem így van, nem a pénzem kell. Hívott hangouts-on, aztán kérte, hogy videotelefonáljunk… rendben, legyen. Lássuk az arcod. Szerintetek átért a kép vagy a hang? Nem. Elküldtem a francba és ennyi. Szombat fél4, a csalónak viszlát!
Hittem én 😀 kis naív.
Vasárnap, új nap, elkezdtem foglalatoskodni a tanulmányaimmal, beszámoltam a végkifejletről a legjobb barátomnak, aki elkérte a képeket amit küldött “magáról” a kamus. Tudni kell a barátról, hogy nagyon nagy IT guru és azt is megtalálja a világhálón amiről azt hiszed, hogy nincs.
Közben fél4-et üt az óra, üzenet. Nem fogjátok kitalálni ki volt, a kamus. Nem hittem a szememnek. Röviden és tömören folytatta a lovesztorit és közölte, hogy “megcsbocsát az én önző szívemnek aki a gyerek ellen fordult”. :O Aztamindenit micsoda megtiszteltetés ért. Nem hittem a szememnek, hogy még mindig hülyének néz. Közben hívott a barát, hogy híre van. Megtalálta a fickót, a valódi katonát aki a képeken van. Megadta, hogy hogyan találom meg a képmegosztó portálon és persze, írtam neki egy e-mailt. Leírtam a helyzetet, hogy valaki visszaél a képeivel, miket írogat és pénzt akar. Szeretne-e valamit tenni vagy én jelentsem a felületen vagy mi legyen?
Ennek fényében nem küldtem el a kamust melegebb éghajlatra, röviden válaszolgattam. Ekkor változás állt be. Elmaradt a sok “ájlávjú” és elkezdett normálisan érdeklődni. Hogy vagyok, milyen napom volt? Nem hallott rólam este, minden rendben van-e, ettem-e rendesen? Na ez kicsit ijesztő volt.
Aztán jött a második felvonás:
Ő nagyon szeretne látni és mi lenne ha írnék egy levelet az Amerikai Egyesült Államoknak, hogy kérjek neki szabadságot, hogy tudjon jönni hozzám. Na amikor ezt elolvastam én úgy elkezdtem röhögni, hogy azt hittel eldobom a telefonom. Nem bírtam megállni, már írtam is, hogy ha ezt hamarabb mondja, hogy csak írni kell egy mailt, már rég elküldtem volna a levelet. Nagyon megörült, hogy ez nagyon szuper, megírja a szöveget és elküldi az e-mail címmel együtt, hogy hova továbbítsam. Másnapra tényleg elküldte a szöveget: “Hello Tábornok úr! Mr. Smith nevében írok aki a vőlegényem és szeretnék neki szabadságot kérni, hogy jöhessen az országomba és rendezzük kapcsolatbeli kérdéseinket.Ha ez megoldható, nagyon köszönöm.”
Nem jutottam szóhoz. Közben eltelt egy nap és elkezdtem kifotózni az összes beszélgetésünk, hogy ha szükséges tudjam bizonyítani a csalás tényét. Ugyan is ez a chat felület ezen a portálon olyan, hogy bármelyik fél ki tudja törölni és akkor az nem túl jó. Közben guru barátom megnézte a mail címet ahova kell a szabadság levelet küldeni, nos neki 1 perc volt mire készített egyet.
Említettem feljebb, hogy emberünk sorra halmozta a hibákat. Nos itt is sikerült neki, ugyanis két szöveg között véletlen elküldött egy szót ami nem angol volt, nem magyar. Guru barátom kiderítette: joruba… és információt jelent. Nos a balfék félreküldte. És hozzá teszem a joruba nyelvet nem Kabulban beszélik.
Másnapra visszaírt a valódi katona szerencsére. Megköszönte, hogy szóltam, jelentette és kérte, hogy én is jelentsem.
Mint kiderül már két éve küzd ezekkel a csalókkal, akik hamis számlákat nyitnak és tényleg próbálnak pénzt kicsalni az emberektől. Leginkább Afrikában ls Ázsiában tevékenykednek a csalók. Nos a joruba nyelvet Afrikában beszélik. Meg is vagyunk.
Megtettem amit kért az igazi katona, jelentettem én is és csak remélni tudom, hogy mihamarabb le fogják tiltani. Én megtettem a saját felületemen.
Másnap érdeklődött Mr. Smith menetrend szerint, én pedig véget vetettem ennek az egésznek. Elmondtam neki, hogy tudom, hogy csaló, hogy hazudik, tudom, hogy nem az akinek mondja magát és azt is tudom, hogy Afrikában van. Elmondtam, hogy azt is sejtem, hogy ennek a szabadságosdinak az lett volna a következő fázisa, hogy küldjek pénzt repülőjegyre. Soha nem fog tőlem egy forintot se látni és remélem mástól sem. Nem az volt a reakció amire vártam. Az volt az egyetlen baja, hogy akkor én nem hiszek neki, nem bízok benne és ennyi? Igeeeen, ezaz, ennyi. Próbálkozott a hülyeségével, hogy ő tényleg szeret és tényleg jönni akar hozzám és tényleg… Állj haver! Nem érdekel, igen, nem hiszek neked és hagyjál békén. Nehezen értette meg, de felfogta.
Álmomban se gondoltam volna, hogy ilyen megesik velem. Ha bármi hasonlót mesél nektek ismerős barát, ne hagyjátok, hogy butaságot csináljon. Próbáltam a sztori lényeges elemeit kiemelni, mert még tudnék mesélni az aljas kis trükkökről amivel próbálkoztak, de akkor sose lenne vége.
Szóval nagyon remélem, hogy a vonzom a hülyéket sorozatnak ez az utolsó fejezete 🙂
Kommentek