Sziasztok,
Ahogy ígértem jön kalandos utazásom története.
Tavaly december elején történt, amikor abban egyeztünk meg a pasimmal, hogy én utazom hozzá. A Balaton egyik szép településére költözött a fővárosból, így az ulticél Keszthely volt. Nem kocsival mentem, hanem vonattal és kijött értem Keszthelyre autóval, onnan mentünk át egy másik településre, ami jelenleg a bázisa. 🙂
Miért is ne mennék vonattal, mi bajom lehet, csak pár óra az út… Gondoltam én. 🙂
Kinéztem a járatot, mikor és honnan indul. Megvettem a menetjegyet interneten, így a vonatállomáson egy kód beütésével már meg is kaptam az utazásra feljogosító papírost. Azt a járatot néztem ki, ahol nem volt átszállás, egyenesen Keszthelyre ment a vonat.
Arra számítottam, hogy egy “új” piros vonattal megyek, amilyen az intercity. Székesfehérvárra is olyannal jártam amikor ott voltam továbbképzésen.
Ehelyett begördült egy kék, régi vonat. Nem volt kitörő örömöm amikor megláttam. Sebaj. Csak pár óra. Mielőtt elindultam otthonról, gondosan elmentem mosdóra és kevés folyadékot ittam amennyire csak lehetett. Mégis úgy szálltam fel a vonatra, hogy éreztem, el tudnék menni mosdóra. Nyugtattam magam, csak két és fél óra nagyjából, plusz az autóút, de ha már leszálltam a vonatról fél siker, majd valahol megállunk. A felszállásnál a kalauz nagyon segítőkész volt, megkérdezte feladja-e a kis bőröndömet. A második vagonban találtam is helyet egy fiatal lány mellett. A kalauz hamarosan lekezelte a jegyemet és megkezdődött az utazás.
Nagyon izgatott voltam, vittem könyvet, végig olvastam. Csak az a fránya érzés, hogy mosdóra kellene mennem. Nos aki utazott már vonaton, pláne a régi típuson, szerintem tudja, hogy milyen állapotok uralkodnak az illemhelyiségben. Nos aki nem tudja, annak egyszerűen csak annyit tudok mondani, hogy olyan a mosdó a vonaton, hogy eszembe se jut elmenni! A fiúknak könnyebb ez a szitu, de nekem, egy lánynak, sokkal macerásabb és inkább szenvedek, de tuti,hogy meg sem közelítem a wc-t. Néztem az órát, számoltam vissza a perceket.
Aztán végre, azt látom, hogy mindjárt el jön az én időm és 10 perc múlva megérkezem a célállomásra. Összeszedtem a holmijaim, felöltöztem és kimentem az ajtóhoz. Ott állt egy srác és nem tudom milyen indíttatásból megkérdeztem tőle, hogy “Keszthely jön ugye”? És jött a válasz: “nem.”
Azt hittem rosszul hallok és a következő párbeszéd zajlott le:
Én: Tessék? Nem Keszthely jön?
Srác: Nem. Az nem erre van.
Én: Hogy miii???
Srác: Ez a vonat Nagykanizsa felé megy. (Ekkor eluralkodott rajtam a kétségbeesés)
Én: Ezt nem mondod komolyan??? Akkor milyen megálló következik?
Srác: Zalakomár. Óóó senki nem mondta neked, hogy mivel nem kell átszállni másik vonatra ezért a hátsó 4 kocsiba kell menned, mert Balatonszentgyörgynél rácsatlakozik egy másik mozdony ami Keszthely felé megy?
Én: Nem. Ezt nem mondta senki. Szuper. Köszi az infót.
És hívtam a Szerelmem:
Én: Édesem, mindjárt leszállok a vonatról…
Szerelmem: Jó, már várlak a vonatállomásnál.
Én: Szuper, csak van egy kis baj… Nem Keszthelyen szállok le, hanem… Zalakomárnál. Rossz vonaton vagyok.
Szerelmem: húúúú basszus.
Oké, semmi baj, akkor beüti a GPS-be és odajön ahol leszállok, maradjak a vonatállomásnál.
Nos így történt, hogy úgy szálltam le a vonatról, hogy baromira kell pisilnem, nem jó helyen vagyok, a pasim legalább fél óra mire ideér… ami amúgy 50 perc volt.
Jó, semmi pánik, valahol csak tudok pisilni. Megláttam a váró-jegykiadó helyiséget, megörültem, odarongyoltam a kis bőröndömmel, hogy hol a mosdó és konstatáltam, hogy a jegykiadó ablak be van deszkázva és ez csak egy lyuk ahova be lehet húzódni ha nagyon cudar az idő, de abban nincs köszönet, mert baromi kellemetlen állapotok uralkodtak odabent amelyek igencsak bántották a szememet és még jobban az orromat…
Más megoldás kell… Oké, nem szoktam ilyet de gondoltam keresek valami bokrot. Elmentem az épület mellett és jobbra nem messze láttam egy toi toi wc-t. A többi rész úgy volt kialakítva, hogy se bokor, se semmi. Jó, én oda be nem megyek, akkor majd mögé… Igen ám, de ahogy eljöttem az épületnél, pont ott volt egy buszmegálló, ahol egy néni megállt és várta a buszt. Premier plánban rálátott a toi toi wc-re, mert nagyjából 15m-re volt tőle. Nah a dilemma… ha most elmegyek a wc mögé, a néni azt is végig nézi, merthogy igen kíváncsian vizslatott mit is művelek. Tehát mögé menni nem jó ötlet…marad a toi toi. Neeeeee…. De a muszáj nagy úr. Nagyjából két és fél órája kellett pisilnem és nem bírtam volna ki a fél órát amíg megérkezik a pasim és kitudja hol tudunk megállni, hogy elmenjek mosdóra és ki tudja meddig utazunk amíg elérkezünk a végcélhoz??? Na jó… Nagy levegő és gyerünk. Borzasztó volt már maga a gondolat is, hogy oda bemenjek, de ez van. Vittem a kis bőröndöm és beléptem. Nagyon figyeltem, hogy még véletlenül se érjek hozzá semmihez. És a pasik ezt a technikát nem ismerik szerintem, de sanszos, hogy a lányok igen, szóval … elhelyezkedtem a “lebegő pisilős” pozícióba és hátra nyújtottam az egyik kezem, majd egy ujjal betámasztottam a hátsó falhoz ezzel megakadályozván, hogy a lábam vagy bármim hozzá érjen a perem részhez. Igen ám… de ennek hatására megbillent az egész wc. A frász jött rám és lelki szemeim előtt láttam, hogy felborul az egész budi és egy adag szar a nyakamba zúdul. Jaaaaj, neeeeee…. Egyrészt tuti nem ülhetek be a kocsiba nyakig szarosan, amin nem csodálkozom én se engedném be magam olyan állapotban a saját kocsimba se. 😀 Plusz nincs nálam másik télikabát és oké, hogy nadrág meg pulcsi igen, de hol mosom le magam, hogy átöltözzek??? Neeee. Szerencsére nem borultam fel, viszont a megbillenés miatt kibillentem az egyensúlyból és lepisiltem a bőröndömet mint kiderült miután kimentem a viszonylagos fényre.
Oké, végeztem… nagyjából egy csomag papírzsepit elhasználtam, mert azért próbáltam a “rongálásomat” helyre hozni. Kimentem a szabadba és megnéztem, hogy vajon a nadrágom milyen állapotban van, ami csodával határos módon megúszta az eseményt. Letörölgettem a bőröndöm és nagyon örültem, hogy kemény borítású. Egy fél tubus kézfertőtlenítőt elhasználtam és konstatáltam, hogy ha megint mosdóra kell mennem oda be nem teszem a lábam (a toi toi wc-be), úgy “meggyaláztam”. Bár szerintem ez csak engem aggaszt és soha senki nem foglalkozik ilyennel amikor használja. Én mégis szarul éreztem magam. 😀
Aztán vártam és vártam, közben a szürkületből este lett. A néni busza megérkezett amire várt, nem bírtam volna ki addig hogy el tudjak menni a toi toi mögé … pedig jobban jártam volna. Cirka 50 perc várakozás után megérkezett a megmentőm. Addigra kellőképp átfagytam, mert én kis butus szaggatott farmerban mentem. Arra voltam felkészülve, hogy leszállok a vonatról és beülök a jó meleg kocsiba. Az fel sem merült bennem, hogy eltévedek és majd egy órát fagyoskodom a tajgán. 😀
De itt a kalandnak még nincs vége. Megérkeztünk, minden rendben és biztosra vettem, most már semmi nem történhet. Aztán eljött az éjszaka. Felébredtem arra, hogy nagyon köhögök és valami zavar. Bebújtam a nagypárna alá mire valami szöszt leszippantottam, úgyhogy nem csak köhögtem, hanem már fuldokoltam. Végre elékezett a reggel majd a “Jó reggelt édesem” után a szerelmem beszólással indított: “a hülye cigi (akkor még dohányoztam) … mi? Egész éjszaka köhögtél”.
Mire elkerekedett szemmel vissza kérdeztem: tollpárna … mi? Allergiás vagyok rá. Tudod, még meséltem is. Attól köhögtem és fulladoztam.”
Aznap (is és amúgy minden nap azóta is) a tenyerén hordozott és mindent megtett, hogy elfelejtsem, hogy majdnem “kinyírt” az első éjszakán nála.
Így alakult kalandos utazásom, amikor képes voltam eltévedni egy vonattal, majdnem feldőltem egy wc-vel és majdnem megfulladtam még aznap éjszaka.
Azóta egyszer sem mentem hozzá vonattal és nincs tollpárna se. 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: