Úgy érkezett mint derült égből a villámcsapás

Sziasztok.

Ez a sztori tavaly október végén kezdődött, vagyis úgy igazán novemberben. 

Egy ismerőssel folytatott beszélgetés alatt felmerült a gimis l’amoure-om neve. A beszélgetőtársam meglepődött, hogy nagyon sok évvel ezelőtt a felmerült név személye a pasim volt. Tudjátok, gimis szerelem, elrepült de valahogy ha vissza gondoltam rá, mégis jó érzéssel töltött el. A meglepődése beszélgetőpartneremnek számomra felháborodást okozott, hogy miért is ne lehetett volna valami köztünk a sráccal? A gimi legjobb pasija volt (legalább is szerintem 🙂 ) én pedig nem voltam bányarém, némi hiúsággal már akkor is rendelkeztem. 🙂  És igen, ha csak egy ideig is, de jó emlékeket köszönhetek neki. Jó, oké, nem csak jókat, egy szakítás sose jó, akármelyik fél vagy, de túlnyomó részt mégiscsak szépnek mondható,ha pozitívan emlékszem rá. És akármikor is eszembe jutott a fiú, aki ma már férfi, mindig is vonzódást éreztem. 

Szóval az ismerőssel folytatott októberi beszélgetés után bejelöltem egy közösségi portálon a srácot. Nem tudom mi hajtott, talán a kíváncsiság leginkább: Vajon emlékszik még rám? Nem kellett sokáig várnom, mert visszaigazolta ismeretségünket. Rendben, ez nem feltétlenül jeleni, hogy emlékszik, de legalább visszaigazolt és nem elutasított. Gondoltam akkor, jó, megelégszem ennyivel. Legalább is azt hittem. Eltelt nagyjából 3-4 nap és egy pénteki estén november elején, készülődtem a születésnapomra, amit a barátaimmal ünnepeltünk. A tükör előtt álltam, sminkeltem és azt vettem észre, hogy a telefonnal a kezemben ülök, amikor is épp elküldtem egy üzenetet. Tulajdonkép az izgalomra lettem figyelmes ami elöntött. Akkor kezdődött minden…
Hogy mit is csináltam? Ráírtam a srácra aki pár napja igazolt vissza. Érdekelt, hogy mi történt vele azalatt a sok sok év alatt. És persze megemlítettem, hogy örülök, hogy emlékszik rám. Az üzenetet szimplán érdeklődően fogalmaztam meg, nehogy valami családi botrányt robbantsak ki, ha épp olyan fázisban van az élete. A válasz nemsokára meg is jött, ami nem volt túl tartalmas, helyette megkérdezte, felhívhatna-e inkább? Az úgy mégis jobb. Aznap este vagy esetleg másnap? Nem kertelek, örültem ennek a fordulatnak és számot cseréltünk. A másnapot beszéltük meg a telefonáláshoz, hiszen én aznap este szülinapra mentem. 🙂 A saját szülinapomra és azt hiszem megkaptam az élettől a legklasszabb ajándékot.

Eljött a másnap kora délután, amikor is csörgött a telefonom és a kijelzőn megjelent az Ő neve. Elkezdtünk beszélgetni és kiderült, nem házas, nincs családja. Sőt, egy ideje egyedülálló, tehát minden lelkiismeret furdalás nélkül beszélgethettünk (majdnem). Volt is miről. Eltelt nagyjából 20 év a gimi óta és bár ismertük egymást, mégis két ismeretlen ismerős beszélgetett. Sokat változik az ember ennyi idő alatt. Sok mindenről beszélgettünk és csak repült az idő. Olyan másfél óra beszélgetés után sajnos mennie kellett dolgozni, de megkérdezte, hogy van-e kedvem folytatni a csevegést… Gondolhatjátok, persze, hogy volt. Pont így is történt. Este amikor végzett visszahívott és ott folytattuk a témát, ahol abbahagytuk. Újabb órákat beszélgettünk át. Már egy ideje elmúlt éjfél, úgyhogy letettük. Összesen 5 és fél órát beszélgettünk aznap. Nem is gondoltam volna, hogy kínos csendek nélkül lehet ennyit csevegni valakivel úgy, miközben észre sem veszed, mennyire repül az idő. Akkor, ott, éreztem, hogy valami elkezdődött. Aminek egyrészt örültem, másrészt nem. Elmesélte, hogy van egy lány, akivel eddig telefonon beszéltek párszor és holnap fognak találkozni. Azaz amikor letettük a kagylót, már aznap volt. Abban maradtunk, hogy hétfőn beszélünk. Én tiszta szívből kívántam neki, hogy sikerüljön úgy a találkozó ahogyan szeretné. Mégis aznap, mint egy tinilány, izgatottan nézegettem a telefonom, hogy vajon írt-e valamit. Egész nap a gondolataim között járt a fiú és rá kellett szólnom saját magamra, hogy randizik vagyis találkozón van és nem szabad, hogy ilyen sűrűn az eszemben járjon. Tényleg szeretném ha jól sikerülne neki. Sose voltam az a típus aki foglalt pasit szeretne elhódítani és kicsit lelkiismeret furdalásom is volt az ismeretlen lány felé (emiatt pár sorral feljebb a majdnem), hogy olyan jót és sokat beszélgettem Vele. Mégis amikor eszembe jutott jó érzés töltött el és vártam a folytatást. Mentségemre szóljon, hogy Ő és az a lány csak ismerkedtek, semmi több nem volt. Aztán egyszer csak jelzett a telefonom, hogy üzenetet kaptam. Szerintem mind tudjátok milyen az amikor “rárobbansz” a telefonodra, hogy hátha, talán Ő irt… Na pont így voltam én is, gravitációt meghazudtolva pillanatok alatt már azt néztem ki a küldő fél. És igen!!! Ő volt 🙂 Pedig abban maradtunk, hogy ezen a napon nem keressük egymást. No de az üzenet … az állt benne, hogy túl van a találkozón. Nem érzett vonzalmat és semmi nem történt. Találkozót sem beszéltek meg. Csak mint két  ismerős, beszélgettek. De ezen nem is csodálkozik, hiszen még a mában is beszéltünk. És úgy döntött, szeretne udvarolni, amennyiben nincs ellenvetésem. Persze, hogy nem volt. 😀 Hiszen egész nap “furi” érzéssel a gondolataim között kavargott és vártam, hogy halljak felőle. Megegyeztünk, hogy másnap este felhív és folytatjuk a csevegést. Ez így is történt a megbeszélt időpontban. Újabb 4 órát telefonáltunk. Aztán a következő nap és azután is és minden egyes nap ami következett. Eltelt egy hét. Mindig tudtunk miről beszélni, nem volt soha kínos csend és sokat nevettünk. Szerettem ezeket a hosszú telefonálásokat, de mindketten éreztük, hogy a késő éjjelig tartó beszélgetések a másnap rovására kezdenek menni. Így megegyeztünk, hogy ezt kordában kell tartani és bármennyire is szeretnénk hosszú órákat átbeszélni, emberi időben be kell fejezni és aludni menni. A második héten felvetette, hogy szeretne találkozni és elhívna egy randira. Juhhúúúú, igen igen igen, de nekem csak egy hét múlva jó, bocsi. A munkámban épp egy fontos határidőhöz közeledtünk, emiatt nem tudtam azonnal igent mondani. És, hogy teljes legyen a kép, két másik városban élünk, így némi szervezést is igényelt a randi, de megoldottuk. Kitűztük a dátumot, ami az első telefon beszélgetésünkhöz képest 3 hétre rá volt nagyjából és persze minden nap beszéltünk addig is. Nem mondom, hogy sikerült mindig tartani, hogy időben tegyük le a telefont, de igyekeztünk. Közelítettünk a randi napjához, ami egy csütörtök volt. Szabadnapot vettem ki péntekre, készülve arra az opcióra, hogy ha élőben is olyan jól és sokáig fogunk csevegni, akkor másnap ne legyen ennek böjtje. Ő is viszonozta ezt és úgy intézte, hogy csak vasárnap dolgozott. Az Anyukája ebben a városban lakik ahol én, így a szállás is megoldott volt. 
A randi estéje …
Nem tudom mikor izgultam ennyire utoljára és arra sem emlékszem, hogy mi az amit ennyire vártam az elmúlt időszakban. (Ismét mint egy tini, úgy készültem. 😀 Rend legyen, tisztaság, mit vegyek fel??? Ez a szett jó lesz… nem nem inkább mégse, az sokkal jobb lesz… nem. Mi is volt amit először akartam felvenni? )
A minden napos beszélgetések alatt nagyon közvetlen volt a hangvételünk és mindketten önmagunk voltunk, őszintén megosztottuk a gondolatainkat bármilyen témában. Nem tudom, hogy a telefon miatt vagy az emlékek miatt, talán mindkettő.
A randi helyszínét hozzám beszéltük meg. Főzni szeretett volna nekem, be is vásárolt mire megérkezett, természetesen nem ellenkeztem. Még nagyon régen, 20 évvel ezelőtt, én voltam náluk, ő volt nálunk (akkor mindkettőnk a szüleivel élt) és úgy gondoltuk ismerjük egymást annyira, hogy ezen ne akadjunk fent. Egy csendes nyugodt helyet szerettünk volna, ahol mindent kizárva, nyugodt körülmények között tudunk találkozni és ez a megoldás tűnt a legjobb ötletnek. Természetesen ha nem ismertem volna régebbről és nem lett volna közünk egymáshoz, eszem ágában se lett volna beengedni egy idegent a lakásomba az első randin, de még a másodikon sem. Tudom, hogy ez így első hallásra nagyon furcsának tűnhet, mégis valahogy ezt teljesen természetesen kezeltük, hogy nálam randizunk. Addigra már mindketten nagyon vártuk a találkozást és a beszélgetések is egyre mélyebb és bensőségesebb témákat is érintettek.
Elérkezett a megbeszélt időpont.  
Leparkolt a ház előtt, én pedig lementem elé. Megláttam és nem az a fiú volt akire emlékeztem a gimiből, hanem egy talpig férfi, aki egy nagyon szép, hatalmas lányregényes virágcsokorral érkezett. Én megöleltem, ő pedig megcsókolt … 
Az este nem egészen úgy alakult ahogy terveztük. A számításaim bejöttek, a fél éjszakát átbeszélgettük, mosolyogtunk egymásra, nevettünk és öleltük egymást. Emiatt a vacsi elmaradt. Bár nem is voltunk éhesek. Nálam aludt. Vágytam az ölelésére és arra, hogy hozzá bújjak. A legjobb döntés volt. 🙂 Reggel felébredtünk, mosolyogtunk, reggelit készítettünk, sokat beszélgettünk, együtt olvastunk egy könyvet amit hozott (ezt még az előző 3 hétben beszéltük meg, hogy ezt a könyvet elhozza. Mindketten nagyon szeretünk olvasni). Aznap bepótoltuk a vacsi készítést, társasjátékoztunk este. Azaz kártyáztunk. Pontosabban tanította. Oké … Ez egy stratégiai társas-kártyajáték, nagyon érdekes és izgalmas. Aznap is ott aludt, ez már nem is volt kérdés. Szombaton is együtt főztünk, este beültünk egy helyre, hogy azért mégis kimozduljunk ha már randizunk.
És így lett az első randink kis túlzással 3 napos.
Elrepült az idő pont úgy, mint amikor telefonon beszéltünk. Vasárnap haza ment. De ugyanúgy beszélgettünk tovább minden nap és terveztük a következő randit, ami azt hiszem két hét múlva volt. Akkor én mentem hozzá. Az utazás tőlem megszokottan igen kalandosra sikerült, ami egy másik sztori. 🙂 

Nagyjából 2 hetente találkozunk, néha 3, ha úgy jön ki a lépés. Nem mondom, hogy könnyű, de nem is kibírhatatlan. Nagyjából… az én részemről… és eddig ő is jól viseli ha netán a kibírhatatlanság érzése eluralkodik rajtam. 🙂 Ezt szintén hosszabb beszélgetésekkel küszöböljük ki. Idő közben bemutatott a barátainak is. Decemberben az év végén úgy alakult, hogy 2 hetet együtt töltöttünk. Az első felét nálam, az ünnepek alatt, persze mindenki a családjával aztán este találkoztunk és együtt aludtunk. Utána leutaztunk hozzá és ott töltöttük a szilvesztert. Életem egyik legjobb szilvesztere volt. 🙂  
Tervezünk. Szeretnénk összeköltözni ősszel és együtt képzeljük el a jövőnket.  A következő hónapban leszünk fél éve együtt.
Szerelmes lettem … amely érzés úgy érkezett mint derült égből a villámcsapás … és azóta is órákat tudunk beszélgetni minden nap. 🙂