Ha visszatekintek az elmúlt egy évre, történt velem minden. Jó is, rossz is. Túl vagyok egy kapcsolat lezárásán, ami abszolút a múlté már. Talpra álltam, jól érzem magam. Ennyi idő elteltével át is értékelődött bennem az a kapcsolat, máshogy látom a dolgokat és tudom, hogy minden úgy volt jó, ahogy történt és már örülök, hogy így alakult.
Újra elkezdtem magam képezni, fejleszteni. Szerintem sosem késő tanulni és új tudást elsajátítani. Rendszeresen sportolok és a munkám az első, amit nagyon szeretek. Vannak új céljaim és írtam egy bakancslistát is. Úgy gondolom, hogy a célok szükségesek (persze ésszerűek), amit meg lehet valósítani de azért nem a legkönnyebb. Az én egyik célom például, egy bizonyos súly leadása, aminek a felét már sikerült elérnem. (juhuuu 🙂 ) A másik pedig, hogy elmenjek nyaralni és ez egy olyan hely lesz, ahova repülővel fogok utazni. Sosem ültem még repülőn, itt az ideje. Ehhez persze kell kitartás és elhatározottság és ha olyan a célunk, némi áldozat és lemondás. De sose szabad feladni.
Az egyik kedvenc idézetem Konfúciusitól van: ” Nem számít milyen lassan mész amíg nem hagyod abba”.
A célok eléréshez jól jön egy nagy adag motiváció is. Ez mindenkinél más és ismernünk kell magunkat ahhoz, hogy tudjuk mi az ami beválhat.
Érzelmek, boldogság. Mindkettő olyan dolog, ami az emberben benne van és folyton keresi. A boldogságot általában egy másik emberhez társítjuk. Elvárjuk, hogy mellettünk legyen, támogasson minket. Ezért sokszor nem látjuk azt ami az orrunk előtt van. Az élet apró örömeit. Azokat, amelyektől a boldogság velünk van de nem értékeljük. Meg kell tanulnunk egyedül is vidámnak és elégedettnek lenni, értékelni az élet apró örömeit és így biztosan ránk fog találni a boldogság.
Az ember alapvetően társas lény és szeretné az örömét, bánatát megosztani valakivel. Mindig is azt tartottam, hogy nem szabad keresni, jön az magától ha itt az ideje. Ilyenkor jönnek a kérdések, “de hogyan fog rád találni ha nem is jársz el sehova. Csak dolgozol, tanulsz, sportolsz…”
Erre csak azt tudom mondani, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek. Nincsenek véletlenek, minden okkal történik. Ez meggyőződésem. És ha az elmúlt évekre és kapcsolataimra visszatekintek, mindből tudtam valamit tanulni. És mind úgy alakult, ahogy említettem. Nem kerestem, rám talált a boldogság.
Most így így gondolom. Általában úgy szokott történni, hogy betáblázom magam teendőkkel (mint most is), jól érzem magam a bőrömben és nagyjából nehezítő tényezőként valaki érkezik az életembe és lehet, hogy a boldogság amit egy másik ember okoz nekünk nem várt helyről érkezik.
Az egyik írásom pont egy ilyen.
Történt velem egy esemény és abból kifolyólag megismertem valakit. Bár nem teljesen ez a helyes kifejezés, mert még mindig az ismerkedés fázisában vagyunk. Ok okozati alapon elkezdtünk beszélgetni, chatelni, az adott kérdést megoldottuk. Azon kaptam magam, hogy átbeszéltünk szinte egy egész napot. Nem gondolkodtam, hogy miről beszéljünk, jött magától. Majd keresett másnap és harmadnap. Ez már másfél hónapja, lassan kettő és szinte minden nap van némi szóváltás. Nem minden beszélgetésünk olyan hosszú, mert azt nehezen lehet összehozni. Messze lakik, nem ebben az országban, de még csak nem is ezen a kontinensen. Az időeltolódás és az elfoglaltságaink miatt vannak akadályok. De mégis jól esik a törődés valakitől, még ha ilyen messze is van tőlem. És egyelőre ez jó is így. Nem mondom, hogy nem találkoznék vele szívesen, de ha nem lenne a távolság akadály köztünk, akkor sem lenne rá jelenleg időm. Ezt ő is megérti, mert nagyjából ugyan azt az életet éli pepitában mint én. Félelmetesen hasonló a gondolkodásunk és az értékrendünk. Értékelem benne azt, hogy nem dobálózik nagy szavakkal felelőtlenül, viszont a cselekedete az számomra sokkal több örömet okoz. Volt, hogy kértem valamit, ami számomra is egy kihívás lett volna, de nem úgy reagálta le ahogy vártam, hanem abszolút pozitívan és egy nagyon kellemes csalódás ért. Egy kedves gondolat vagy üzenet és az érdeklődése az az apró öröm és boldogság ami megszépíti a napjaim. Nem vártam, nem kerestem, csak úgy rám talált.
Lehet azt gondoljátok, hogy ostobaság egy ilyen dolog, de szerintem csak meg kell találni a megfelelő nézőpontot. Az éremnek mindig két oldala van és mindkettőt meg kell nézni, meg kell látni a hasznos dolgot.
Ez a kapcsolat engem például több dologra sarkall és legnagyobb hibám kiküszöbölésére tanít, a türelemre. Minden vagyok de türelmes nem. 🙂 Ez néha előre visz, néha nagyon megnehezíti a dolgom. De mint tudjuk, a türelem rózsát terem. 🙂
Illetve a suli. Megmondom őszintén nagyon sok időt, energiát és lemondást igényel. Ez a kapcsolat mégis feltölt energiával és motivációval, hogy sikeresen vegyem a vizsgákat és büszkén mesélhessek neki. Mert érdekli. Az előző alkalommal is ez volt, hogy említettem, vizsgám lesz délután és reggel arra az üzenetre ébredtem, hogy “naaa, hogy sikerült?” Aztán örömmel meséltem, hogy minden szuper és meglett a jó eredmény.
Tudom, hogy magam vagyok felelős a sikerért, amiért tenni kell, de egy kis plusz motiváció mindig jól jön.
És végezetül megosztanám veletek a legújabb kedvenc motivációra sarkalló idézetem:
“A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.” Muhammad Ali
Szóval merjetek nagyot álmodni, ne adjátok fel és kitartás! Gondoljátok át az odavezető utat. A cél lebegjen a szemetek előtt bármi is az és ne feledjétek, hogy az odavezető út néha változhat. A csillagok közül már csak egy ugrás a Hold.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: