Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt a folytatása a katasztrofális hülyékkel való kapcsolatom sztorijainak 🙂
Ezen ismeretségem kezdete is egy közösségi portálhoz köthető. Nem is olyan régen bejelölt egy figura, akinek sem a neve, sem a képe nem volt ismerős. Nem is árulhatott el a személyről túl sok infót a kép, mert a kép egy állat volt… Ez már gyanús kellett volna, hogy legyen 🙂
No de kúltúrgyerek lévén megkérdeztem tőle, hogy mégis honnan ismerjük egymást. Mint kiderült nagy hiba volt… Elkezdődött a behatárolás ki is ő… egy gimibe jártunk és kiderült, hogy nem is úgy hívják ahogy a portálon regisztrált, mert az álnév. Na akkor meg pláne honnan is ismerném fel? Egy párosujjú patás a képe, álnéven regisztrált és hozzá teszem beazonosítás gyanánt küldött egy olyan friss képet magáról, ahol a napszemüveg eltakarja a fél fejét. Kössz… ez nagy segítség volt… Aztán közben elárulta a valódi nevét és óóóó igen, áttörés. Tudom, hogy ki vagy. Sőt… ajjaj… arra is emlékszem, hogy volt némi érzelmi kaland köztünk, aminek igen hamar vége lett. De ekkor még a pontos okát a románc vége szakadtának nem tudtam, de tett róla, hogy hamar visszatérjenek az emlékek. Hozzá teszem, hogy 13 éve ismertem meg a gimi alatt és nagyjából akkor is beszéltünk utoljára. Rövid románcunk nagyjából 1 hónapig (se) tartott.
Tehát. Rám írt a portálon, kiderült ki is ő és az is, hogy külföldön él és dolgozik a gyerek, méghozzá a nagy almában. Persze érdeklődtem hogyhogy oda keveredett, mi történt vele a 13 év alatt. És már itt, a sztorizgatásoknál is kicsit gyanús volt amiket mesélt. Itt járt külföldön, ott járt külföldön, hazajött majd egy ballépés miatt lecsukták, aztán kiment a nagy almába és azóta ott él. Nos ha jól tudom büntetett előélettel nem mész az almába, hacsak nem egy csomagtartóban… ha értitek mire célzok. A szavaiból azt vettem ki, hogy ez az egész nagyzolás azért volt, hogy rossz fiús legyen a szememben. Végül is messze van, messziről jött ember azt mondd amit akar, soha nem fog kiderülni az igazság. Aztán mesélt a kint létről.
A baj ezzel az volt, hogy minden nap írt. Na de hé, anyukámmal beszélek szinte minden nap és a legjobb barátnőmmel és szerintem maradjon is ez így.
Eltelt nagyjából két hét, irkálás, beszélgetés, készítettem neki egy kétnyelvű doksit ami egy kinti vállalkozáshoz szükséges volt. Na de ácsi… ha ekkora menő vagy kint barátom, miért én készítem el neked? Nincs kint senki aki ezt kivitelezhetné? Na de egye fene, nem firtatom, legyen, szeretek ilyenekkel foglalatoskodni. Legalább meglesz a jó cselekedetem.
A baj ezután a 2 hét után kezdődött, amikor is burkoltan, célozgatva szerelmet vallott. Holott okot se adtam neki erre a dologra. Úgy beszélgettem vele mint bárkivel, érdeklődtem a barátnője felől is, valahol szándékosan, pont azért hogy elkerüljem ezt a butaságot amire célozgatott. Ekkor még figyelmen kívül hagytam, bár nem tetszett, de nem tettem szóvá így konkrétan, hanem felhívtam a figyelmét, hogy ezt ne, mert nem korrekt azzal szemben aki mellé minden nap az ágyba bújik.
Erre is volt nem túl intelligens válasza, de jó. Ekkor már tudtam, hogy nem fog túl sokáig tartani ismeretségünk, beszélgetéseink.
Majdan bekövetkezett A VITA.
A kiindulópont az volt, hogy megkértem 1-2 dologra, hogy ne tegye/írja ha már beszélgetünk, mert irritáló. Többek között a szavai végén ne használja a “csi-t”. Köszcsi, puszcsi, szercsi…. Na mármost szerintem ez egy 35 éves fiú szájából elég gáz. De még huszonéveséből is. No meg szerintem úgy alapból is 😀
A hideg kiráz az ilyen beszédtől.
A másik amit említettem neki, hogy egy beszélgetés folyamatában ha indokolatlanul, válasz nélkül vagy helyett dob egy like-ot, az véleményem szerint elég lekezelő. Valahogy azt a benyomást kelti bennem “aha, kit érdekel” és ezt szóvá mertem tenni.
A harmadik bűnöm, hogy lemajmozott és mondtam neki, hogy ezt gyűlölöm. Emlékeztet valakire aki szintén lemajmozott, akkor is utáltam, most se szeretem és az állatot se csípem.
Ezt a 3 kérést, 3 nap alatti írásai alkalmával kértem. Szépen, kulturáltan megfogalmazva, megindokolva. És itt be is telt a pohár neki. 😀
A következő volt a reakciója: én szabályok közé akarom korlátozni és ezt felejtsem el, akkor fogja ezeket használni amikor akarja és ez van. És kész. Mindezt a következő sorokkal zárva: Puszcsi te kis majom és egy like.
Közvetlenül másnap ezek után szerelmet vallott, konkrétan, félreérthetetlenül, amin én több okból is felháborodtam. :O
Az egyik és legfőbb oka a barátnője akivel kint él.
A második, hogy ember, nem is ismersz és két hét után nem vallhatsz szerelmet.
Harmadik, hogy nem is láttál még csak a portálon lévő képeken, illetve emlékszel valamire 13 évvel ezelőttről… te nem egem szeretsz csak egy kitalált képet.
Negyedik kifogás, sok ezer kilométerre vagy.
Ötödik, ki nem mondott probléma, egy idióta vagy.
Mindezen okfejtésemet zokon vette, hogy én meghazudtolom az érzéseit.
Embeeeeer, ezt a hülyeséget meg hát! No meg a tegnapi köszcsi-puszcsi hiszti után ezt hogy a fenébe gondolod?
És jött a következő felvonás, amitől nem kaptam gyújtást, folytatta az észosztást, jött A VITA folyt köv.:
(bár tudom én vagyok a hülye, minek megyek bele és olvasom el azt a sok baromságot)
Én azért vagyok ilyen, mert nem pihenek sose és merev vagyok mint a zászlórúd és ez biztos azért van amiért nincs pasim és ez meg biztos azért van mert az összes eddigi fickó az életemben csicska volt, nem tudtam rájuk felnézni és én hordjam a nadrágot, amit ő nem hagyna, mert ha érezné, hogy kezdem átvenni az irányítást, venne egy bugyit nekem, hogy tudjam hol a helyem és kié a nadrág… :O
Tessék, parancsolsz, hogy mondod?
Menjünk sorba. Merev vagyok,mint a zászlórúd, mert nem pihenek? Igen, nem nagyon szoktam délig lustálkodni, de nincs is kivel és nem is érzem szükségét. Képzem magam, suliba járok, tanulok, megalapozom a jövőmet, otthoni teendők és némi közösségi élet a barátokkal. Nem törvényszerű, hogy délig kell aludni hétvégén mert az a pihenés.
Továbbá…Ki vagy te, hogy bárkit lecsicskázz az életemben? Igaz, nincs jelenleg párom, pasim, de neked aztán abszolút nincs jogod akárkit is ledegradálni, főleg nem úgy, hogy nem is ismered őket.
Na és ez a bugyi kérdés. Ez volt a végső csepp a pohárban. Ha kicsit is ismerne, tudná, hogy azt a bugyit a fejére húznám, nemhogy én vegyem fel. Egy ilyen szituban, marha nagy pofon kíséretében mutatnám, hogy hol az ajtó. Ne akarjon senki megváltoztatni, fogadjon el úgy ahogy vagyok és maximum egészséges kompromisszumról lehet szó. És most szépen fogalmaztam meg az akkori gondolataim.
A legszebb az egészben, hogy ez az idióta képtelen a normális kommunikációra.
Ha netán valamilyen alkalomból némi alkohol befolyása alá kerül, mint most, mert ez a VITA folytköv. a névnapozása után/alatt zajlott és nagyon úgy fest, hogy akkor előjön az igazi énje, a “kihaénnem”, döngetem a mellkasom és én vagyok az úr a háznál neked meg csitt a neved típusú gondolkodásmód.
Ezt meg ne nekem.
Az egészben azt a lányt sajnálom, akivel kint él. Az egyik beszélgetésnél elárulta, hogy az a lány vele tervezi a jövőjét, szeretne közös gyermeket is (a lánynak már van) de ez a kretén olyan választ adott erre ami vérlázító és nem is akarom leírni, mert nagy felháborodást keltene szerintem, főleg a nők körében. Ki is fejtettem a véleményem, ami persze szintén nem tetszett neki, de ez még a “nagy vita” előtt volt.
Tehát összegezve, egy idegesítő, irritáló, arrogáns, beképzelt (pedig nincs mire) megjátszós kamuzós hülye gyerek, aki azt hiszi, hogy azt mesélhet amit akar, mert annyira ostoba vagyok, hogy el is hiszem…
Pedig nem. Mondhat(na) bármit, bolond lyukból bolond szél fúj és azt se hinném el neki amit kérdez.
Ha lenne rá lehetősége. de nincs, mert erre nem vagyok kíváncsi.
Kommentek