Sziasztok!
A minap írtam nektek utoljára, de annyi minden történt velem, hogy van új a nap alatt.
A sztori eleje még gimis koromra tehető vissza. Csak a szokásos történet, kora reggel megy az ember lánya suliba és egy nagyon helyes srác is van a buszon szinte minden reggel. Soha nem beszéltünk, soha nem szólított meg, de a szemkontaktus megvolt. Én tudtam ki ő, ő is tudta ki vagyok én (mint kiderült) de maradtunk az egymás bámulásánál 🙂 Majd teltek múltak az évek, elvégeztem a sulit, lett munkám, jogsim és a buszozást felváltotta az autózás. Nem láttam a srácot azóta, ennek már több mint tíz éve. Közben fejlődött a technika, beléptünk az internet korába, megjelentek a különböző közösségi portálok és eljutottunk napjainkhoz.
A májusban kezdődő mélabús állapotomból való kilépés egyik mozgató rugója ez a fiú volt, akit mostantól úgy fogok nevezni”a pap”.
Mégis van aki érdeklődik irántam, újdonság, érdekel és régen nagyon tetszett… de ekkor még nem tudtam, hogy nagy az agybaj.
Nos egyik álmos reggelen a közösségi portálon garázdálkodtam és láttam, hogy valaki ismerősnek jelölt. Izgatottan csekkoltam ki is lehet az és no lám egy régi-új ismerős. A srác a buszról tizenpárévvel ezelőttről. Megismertem, mosolyogtam és jó érzéssel töltött el, hogy tinikorom egyik nagyon szimpatikus sosem ismert fiúja lám bejelölt, tehát tudja ki vagyok én. Visszajelöltem és nem is tulajdonítottam neki jelentőséget a továbbiakban. Azt azért láttam, hogy a fiú 180fokos fordulatot vett és egy régi csibész gyerekből az “Úr” pásztora lett. Félre ne értsetek, semmi bajom nincs a hittel, nekem is van rokonom aki rendszeresen jár templomba, misére. Az én vallási nézetem most nem fejtem ki, nem arról szól a sztori.
Nos… fiú, csibész, már nem az, megtért.
Úgy gondolom minden dologgal el tud szaladni a ló, lehet ez a hit kérdése is. Lehet normális keretek között művelni és lehet kicsit… elcsúszni ebben a kérdésben is. No de a lényeg a lényeg, hogy ismerősök lettünk a közösségi portálon és sok olyan posztja volt, amiből kiderült, hogy valami olyan történt az életében, ami által gyökeres változáson ment keresztül és a “hitben” talált menedékre. Ami dicséretes dolog és örülök neki, mert tényleg csibész volt és nem épp példamutató életet élt. (Többek között ezért sem beszélgettünk mi anno soha) Teltek múltak a hetek, egy-két hónap és ugyan ez a szitu megismétlődött. Egy kora reggel megnéztem az említett oldalt és látom, ismerősnek jelölés vár. Hohóóóó, ki lehet az. Ez a fiú volt ismét, de egy másik profilról. És hirtelen felindulásból ráírtam, hogy “tök szuper, hogy minden lehetséges oldalról bejelölt, tudja,hogy én ki vagyok, én is tudom, hogy ő ki, de soha egy szót nem váltottunk egymással még. Mi lenne ha összefutnánk egy kávéra és csevegnénk egyet, úgyis kíváncsi lennék, hogy egy csibész, mi által megy keresztül ilyen változáson.” Jött is a válasz, kaptam egy “áldást” és szép finoman visszautasított. Visszautasított… Szó szót követett és azt mondta nem keres szerelmet. Haha… nagyon jót mosolyogtam és helyre tettem, hogy én se keresek szerelmet, pláne nem ismeretlen ismerősöket hívok el kávézgatni, hogy fel tudjam őket csípni, ez szimplán egy érdeklődés. Kifejtette, hogy nem ismerkedik, van egy lány aki a szívének oly kedves és nem szeretné megbántani. Na ez a beszéd! Gratuláltam neki minő lovagi gesztusához és kívántam neki sok boldogságot és sikert további életéhez. Én ezennel lezártnak tekintettem beszélgetésünket, elköszöntem és telt tovább a nap. Másnap délben váratlanul jött egy üzenet. A pap volt. Meglepődtem, azt hittem többet nem fogunk beszélgetni. Szó szót követett, beszélgettünk a múltról emlékekről, hogy mennyit néztük egymást, de soha nem történt egy megszólítás sem. Sokat nevettem és feldobta a napjaim.
Nos ez az újdonság volt ami segített átlendülni a fájdalmon, hogy meg tudjam tenni az első lépéseket az új életem kezdete felé.
Minden nap írt és minden nap beszéltünk. Ez egy hét után már igen furcsa volt több szempontból is.
Az első, hogy anyukámmal beszélek szinte minden nap (igen, jól olvassátok, minden nap, szoros a kapcsolatom vele) és ez szerintem maradjon így.
A második, hogy túlontúl is érdeklődik és aki boldog párkapcsolatban él, az nem ír minden nap másik lánynak.
A harmadik, féltem a karmám. Nem akarok még véletlenül se egy kapcsolat rombolója vagy mérgezője lenni.
Plusz milyen dolog az, hogy van nője, a neten flörtöl velem de találkozni nem akar amikor feketén fehéren elmondtam, hogy csak haverkodásról van szó? Nos ezen indokokból elkezdtem puhatolózni és rá is tapintottam a lényegre, mert kicsit furcsán is viselkedett. Nos az igazság az volt, hogy a lány nem egészen a barátnője volt (vagy nem tudom most már) de a lényeg, hogy ugyanabba a “csoportba” járt mint ő, jóvá hagyta az “Úr” és a csoporttagok is a házasságot, de a mátka meggondolta magát. Szóval ezért volt a kicsit flört, kicsit mindennap beszélek az új játékkal, de face to face már nem, mert az ütközik az elvekkel… ?! Wtf?! És ezt mind úgy, hogy… nem szeretnék senkit megsérteni, de minden alkalommal amikor beszélgettünk kaptam egy zsoltárt vagy egy áldást. Tehát van egy hitem, de azért néha néha gondolatban meg chaten kicsapongok… Nekem ez furcsa 😀 Aztán eltűnt egy időre. Elveszítette mátkáját, aztán egy közeli hozzátartozóját és a gyászba burkolózott. Abszolút érthető és tiszteletben tartandó. Viszlát pap.
Teltek múltak a hetek, a nyárban voltunk már bőven, megtettem a lépést az új életem kezdete felé, éltem az életem, boldogan, mosolygósan, barátokkal, sok sporttal, jól éreztem magam a bőrömben no.
El is felejtettem már a beszélgetéseket a pappal.
Aztán no lám csak üzenet… na ki írt? A pap. Túl volt a bánaton, úgy ahogy feldogozta az eseményeket. A beszélgetések már nem voltak mindennaposak, azt letisztáztuk de szinte minden más visszatért.
Hjjjaaaaajjj… igen. Elmondta, hogy azért nem akar velem összefutni, mert régen is nagyon tetszettem neki és ez most is így lenne és nem szeretne se bűnbe esni se olyan érzelmeket táplálni irántam ami visszafordíthatatlan. Mert ugye, neki van a hite és fontos, hogy a majdani felesége is olyan hittel rendelkezzen (hallooood, tudok csinálni pörinoki ubisalit gyííííík , tök jó feleség lennék) és persze a házasságig seeeemmmmiiiii paráználkodás. Ok. Megértem, bár nem értek egyet minden pontjával a szitunak. Bele is mentünk ilyesmi beszélgetésbe, nem tudott meggyőzni 😀 de kinek mi.
Na és ekkor jött el az a pont, hogy nem kaptam gyújtást.
Azzal az ajánlattal élt nekem, hogy nagyon szívesen feleségül venne, csak menjek el vele a csoportba, ahol az jóvá hagyják a mi “egyesülésünket” és ugye ez az “Úr” akarata lenne, egy a hitünk, egy a brigádunk, feleségül vesz, odaköltözik hozzám és mehet a gyerekprojekt a nászéjszakán. És sok gyereket szeretne…
Várj megkérdem a tesómat mit szól ehhez, mert vele lakom albérletben. Illetve csak egy szatyornyi ruhát hozz, mert a szekrényeben nem fér már el több…
Erre a pap válasza: “Húúúú ő is ott lakik? Akkor ez nem olyan egyszerű mint gondoltam.” :O
Nah… itt azt hiszem félrenyeltem és igen erőteljes fuldoklás jött rám 😀
Így se kaptam még házassági ajánlatot. (Na jó, túl sokszor sem. Egyszer kérték meg a kezem, de az egy régi sztori.) de, hogy egyszerű???!!!!???!!! Mit gondoltál srác? Talizunk a hétvégén, elmegyünk a “csoportba”, dobnak ránk egy áldást meg egy szavazást és gyorsan beugrunk az önkormiba házasságot kötni, odaköltözöl és jöhet a focicsapatnyi gyerek?
Nagy nehezen sikerült túlélnem a fuldoklási rohamot és szépen udvariasan most én utasítottam vissza. Megköszöntem a lehetőséget, hogy elvinne a csoportba, de én útmutatás nélkül is tudok teljes és bűnöktől mentes életet élni, ráadásul nem is érnék rá, mert az új életem kezdete egyik pontja az volt, hogy elkezdtem képezni önmagam és jelentkeztem egy suliba, ami éves lesz, tehát mégúgysenem van rá időm, tanulni is kell, szóval kösziköszi de nem…. És amúgy se biztos, hogy egy focicsapatnyi gyereket szeretnék szülni 😀
Azóta nem nagyon beszélünk 🙂 Nem meglepő, nem egyeznek a hitbéli nézeteink, focicsapatot se akarok és a ruhái se férnének el nálam, mert nőként tele van a ruhásszekrényem… 🙂
Így leírva és elolvasva vicces… és az is lenne, ha nem lenne ennek a címnek folytatása, amit szintén megosztok veletek nemsokára.
Kommentek