Új kezdet

Eltelt két hónap amióta utoljára írtam és akkor kezdődött az új életem.
Már jobban vagyok. Sőt néha mondhatom, hogy jól vagyok. Persze hű társam a kiselefánt aki a mellkasomba költözött még velem van, de már csak akkor érzem, ha valami nagyon bánt vagy stresszelem magam. Akkor dübörög és jelez, hogy hahó itt vagyok, de máskor csendes szemlélője az életemnek.
Az életem… ami darabokra hullott az idei év 05.hónapjában a szívemmel együtt. De megkerestem a darabokat és szép lassan újjáépítem.
Először a sportba menekültem. A fizikai fájdalom és ahogy lefárasztott az intenzív mozgás, az jól esett. Majd ha volt még erőm, olvastam egy jó könyvet.
Sokáig így teltek a napjaim. Aztán jött az áttörés. Kimozdultam.
Átmentem egy barátnőmhöz, aki mitse sejtett az életemben bekövetkezett változásról.
Sokat beszélgettünk és ez volt az első lépés, hogy minden jobb legyen. Aztán egy másik barátnő, barátok, kis találkozások. Majd ezeket követték a nyári szülinapok és persze a munka minden mennyiségben 🙂 Júliusban minden hétvégére jutott egy szülinap és azt vettem észre, hogy a vége felé már őszintén tudok nevetni, mosolyogni. Aztán összeültünk baráti társasággal, új arcokkal a helyi lehetőség helyszínén és ott könnyesre nevettem magam. Konkrétan leröhögtem a sminkem. Jól esett. Akkor és ott valami változott bennem. Kicsit elengedtem a szomorúságom és helyet adtam új, pozitív élményeknek.
Aztán… az egyik szülinapon… volt egy srác… ismerem már vagy 15 éve. De mindíg úgy hozta az élet, hogy vagy neki volt valakije vagy nekem. És egymásra  mosolyogtunk. Tudjátok… nem az a hétköznapi mosoly, hanem amikor két szimpatizáló ember tekintete összeakad és kicsit huncut, kicsit kacér, kicsit belepirulós a mosoly. Olyan volt (részemről). Jól esett. És örömöt okozott, hogy észrevettem. Azaz működik az elengedés, hogy átvegye a helyét valami új, valami ismeretlen, valami más, esetleg valaki, aki még rám vár és én rá.
Találkoztunk. Nagyjából 6 órát beszélgettünk többnyire egy dunaparti helyen. Sokat nevettünk, ismerkedtünk és teljesen lefoglalt az újdonság. Meg akartam ismerni. Félre ne értsetek. Nem akarok egyből feleségül menni, csak örülök, hogy lekötnek, érdekelnek más emberek. Hogy már nem a mélabú és a sírás zokogás tölti ki a mindennapjaim, hanem az új és ismeretlen dolgok felfedezése. 
Majd jött egy csók. Jól esett. Nem az a gyerekszerelem pillangóröpködős érzés fogott el, hanem kellemes melegség és egy kis vágy, hogy remélem lesz majd még folytatás.
De ez nem azt jelenti, hogy ami volt és elmúlt az nem volt fontos.Számomra azt jelenti, hogy sikerült “meggyászolnom” a múltat, a jelent és a jövőt ami lehetett volna. Nem haragszom rá, szeretettel gondolok a szép emlékekre és kívánom neki, hogy találja meg a boldogságot az életben. És ezt kívánom magamnak is 🙂
Persze a változást másnak is köszönhetem. A családomnak és annak a pár embernek, akikről elmondhatom, hogy a barátaim és mind mellettem álltak, meghallgattak, vigasztaltak.
Nélkülük biztos, hogy tovább tartott volna az, hogy elmondhassam jól vagyok és eljött számomra amire vártam: Az új életem kezdete.